Jordán Tamás a város összes általános és középiskolájába szeretne eljutni
Kis versmondás, nagy élmény
A nagy versmondás után itt van a kis versmondás: Jordán Tamás ezekben a hetekben iskoláról iskolára, pontosabban osztályról osztályra jár.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
A WS Színház igazgatója - a kollégái közreműködésével - most ezt az élményt sokszorozza meg, osztja szét. A színház Szombathely összes általános és középiskolájával (huszonkilenc intézményről van szó) felvette a kapcsolatot; ez idáig tizennyolc iskolából érkezett - természetesen pozitív - visszajelzés. Jordán Tamás a tanévben/évadban megfordult már többek között a Reményik iskolában, a Brenner iskolában többször is; és még a téli szünet előtt ellátogat a Derkovits iskolába és a Puskás Tivadar szakképző iskolába. Mindig egy-egy osztállyal találkozik, mindig olyan verseket mondanak-olvasnak együtt, amelyek szerepelnek a tananyagban. A közös versmondás élményéhez ebben a kisebb körben a személyesség is hozzáadódik. És bár időközben fölmerült, hogy a kis versmondások helyszíne esetleg maga a színház legyen, ez ügyben még nem született meg a végső elhatározás.
Úgyhogy mi is a Brenner iskolába kísértük el Jordán Tamást, ahol legutóbb két kis versmondást vezényelt. Kinn a ködös novemberi reggel, benn az élénk 5. osztályosok, akik magyartanárukkal együtt háromnegyed nyolcra várják az igazán nem mindennapi vendéget. Petőfi János vitézét tanulják éppen, Jordán Tamás a rímes, ragyogó verses elbeszélés első két fejezetével készült. Bemelegítésképpen mindenki egyszerre, hangosan kimondja a saját nevét: Ugye, micsoda hangzavar keletkezik? Aztán egy kis tanfolyam: a hangos számolás ritmusát vezénylet szabja meg. A gyerekek hamar ráéreznek a játék ízére, Jordán Tamás sokat dicsér; a csicsergő kislányok figyelmét szempillantás alatt fordítja magához, a vershez. Hát akkor következhet a János vitéz. (A szöveg a táblára vetítve pörög tovább.) Nem, nem kell - sőt, nem is szabad - énekelni-nyújtani: Úgy mondd, ahogy beszélsz. Tudd, hogy mit mondasz. Nagyon jók vagytok, gratulálok.
Az óra elröpül, mindjárt jön a másik ötödik osztály. Nagy élmény a kis versmondás is.
Címkék: Jordán Tamás, versmondás
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.