Bot és vászon
"Nem a legjobbkor hívsz ", szól bele Jordán Tamás igazgató a telefonba a WS Színház nagyszínpadán, az Anconai szerelmesek díszletei között.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Nem a legjobbkor hívsz, szól bele Jordán Tamás igazgató a telefonba a WS Színház nagyszínpadán, az Anconai szerelmesek díszletei között. Ezzel meg is kezdődik a Láss csudát! címmel meghirdetett, jó másfél óráig tartó, sok mindent fölcsippentő beavató színházi , vagy inkább ismeretterjesztő délután, amelynek tizenéves közönsége most tanulja az első színházi szabályt: aki színházba megy, ki kell kapcsolnia a mobiltelefonját. A második szabály (majd egy kicsit később) úgy szól, hogy a színházban nem illik megbeszélni a szomszéddal az aktuális színpadi eseményeket. Mert a színház nem tévé; a képernyő ebből a szempontból többet megenged. (Pl. a csipszezést is.)
A közönség először önmagával találkozhat (mint a jó színházban mindig): a stáb filmre vette az érkezés képeit és zajait. Mert a minden mást megelőző színházi szabály mégiscsak úgy szól, hogy a színházban a közönség a legfontosabb. Ez a zsibongás hihetetlenül nagy hatással van ránk: drog, ópium, mákony. A színészek sokszor oldalról nézik, hogy kik jönnek az előadásra, kik lesznek a mi nézőink , kommentálja a képsorokat a színház igazgatója. Aztán elbeszéli, hogyan áll föl a színház: az igazgatóságtól a művészeti titkárságon és a gazdasági irodán át az ifjúsági bérletet is megszervező Theatérig. Arról is szót ejt - a 9700-at is végképp elbúcsúztató filmbejátszások segítségével -, hogy mennyi ember megfeszített munkája és figyelme kell a színházi előadás zökkenőmentes működtetéséhez: az ügyelőtől az asszisztensen át a súgóig, a technikusokig, a kellékesig, a fodrászig, a korrepetitorig, a zenészekig - és a takarítókig meg a portásokig. És persze a büfészemélyzetig. Olyan ez, mint egy bonyolult gépezet. Mindannyian egymásra vagyunk utalva. Ha egyetlen fogaskerék megakad, leállhat az egész szerkezet.
Aztán Orosz Róbert és Kálmánchelyi Zoltán - az Anconai szerelmesek egyik testvérpárja - úgy tesz, mintha még nem lenne kész az előadás. Jordán Tamás játssza Béres Attila rendezőt: most következik az egymástól elszakadt testvérek nagyszabású egymásra találása. Vagyis az egymásra találás piedonés, pöttyös labdás, ájulásos kitalálása (rendelkező próba). Kicsit később szerencsére megnézhetjük a kész jelenetet is (mert ugye a fikció szerint időközben elkészül): Orosz Róbert és Kálmánchelyi Zoltán együtt és külön-külön is nagy és jó élmény (...még, még, még...!).
Aztán - ha már beavató színházról van szó - következik a délután legizgalmasabb része: Silló Sándor az Oreszteián dolgozik a stúdiósokkal; most próbarészletet mutatnak. Lélegzetelállító, ahogy a kellékek jellé válnak: a botból kard lesz (ahol a kard, ott a gyilkosság); a lepelből királynéi palást, pólyába csavart csecsemő - vagy kiomló vér. (Aiszkhülosz Anconában: az se semmi.) Gyöngyösi Tamás mini-mozgásbemutatót tart a növendékekkel, aztán bevon egy vállalkozó kedvű fiút is a nézőtérről. Végül kiderül, hogy ugyanaz a pici párbeszéd - Szeretsz? Szeretlek! - mennyi, de mennyi mindent jelenthet.
Aztán már csak a tapsrend. Jordán Tamás - az érzés és a tapasztalat kedvéért - fölhív a színpadra néhány fiatal nézőt is meghajolni. És láss csudát: a közönség hosszan, boldogan ünnepli - a színházat.
(Láss csudát! WS Színház, ifjúsági bérlet.)
Címkék: Jordán Tamás igazgató, anconai szerelmesek, WS Színház
