A szimfonikus zenekar koncertje a karneválon
Szombathely - Két okból is rendkívüli volt a vasárnap esti, a városháza előtti nagyszínpadon rendezett koncert: a helyi szimfonikusok először léptek fel karneválon, és ezúttal népszerű szórakoztató darabokat játszottak.
Az érdeklődés sem volt mindennapi, hiszen filmzenét, musicalt ritkán hallunk a zenekartól, ráadásul Robert Houlihan, az együttes korábbi karnagya, a helyi közönség kedvence vezényelt. Sajnos alaposan csúszott a műsor, nem sikerült tartani a fél tízes kezdési időpontot. Miután hétfő már mindenkinek munkanap, a késői kezdés és a hosszú várakozás miatt néhányan, főleg, akik gyerekkel jöttek, nem tudták végigvárni a műsor végét. A hangosítással is gondok voltak, de ahogy ez lenni szokott, végül a zene, a profi előadás győzedelmeskedett ezúttal is.
Már a beálláskor tapsolt a közönség, amikor elhangzott a Ben Hur című, 1959-ben készült film zenéje. A zenekar négy epizódot játszott a film zenéjéből: a bevezetést, a gályarabok evezését, a szerelmi jelenetet és a harci szekerek versenyét. Aki látta a filmet, annak volt igazi, szinte vizuális élmény ez a zene, hiszen felidézte benne a jeleneteket, a történés izgalmát, feszültségét.
Az együttes ezúttal vendégművészt is hozott. Mahó Andreát, akiről korábban Sir Andrew Lloyd Webber, a világ első számú musicalszerzője is elismerően nyilatkozott. Az énekesnő az Evita legismertebb dalát énekelte el először, a Miért kell, hogy sírj Argentínát. Majd Mária Magdolna dalát, Én hogy szeressem őt? a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalből.
A következő kompozíciót, a Spartacus című film zenéjét mindenki azonnal felismerte. Hacsaturján darabját több filmben is felhasználták, de a magyar televízióban, az Onedin család filmsorozatot nézők hallhatták a legtöbben. Majd ismét Webber-darab következett, a Macskákból két részlet, a Macavity és a Memory - Mahó Andrea tolmácsolásában.
Ha Houlihan vezényel, általában ír darab is műsoron van: így volt ez tavaly, a szilveszteri gálaműsoron és a karneválon is: ezúttal Leroy Anderson Hollywood számára komponált műve került műsorra, az Ír mosónő. A műsor utolsó száma az Operaház fantomjából hangzott el, Christine dala: Látjuk-e még egymást valahol?
Az együttes nagy sikert aratott a késő estébe nyúló koncerten, és érezhető volt, hogy ez nem csak a népszerű daraboknak volt köszönhető. Hanem annak a szándéknak, miszerint közeledni akarnak azokhoz a zeneszerető emberekhez is, akiknek nincs bérletük, ritkán, vagy sosem jönnek el a Bartók Terembe. Az új szemlélet nem egyetlen alkalomra szólt, a Savaria Szimfonikus Zenekar nemsokára ismét látható lesz a Fő téren: szeptember negyedikén este népszerű klasszikus darabokat játszanak.
Címkék: karnevál, koncert, szimfonikus zenekar, Robert Houlihan
- Egy zenekedvelő, anonuim olvasó |
- 2009 09 3 |
- 03:11
A szimfónikusok koncertjét nem a Városháza elött kellett volna megtartaani, hanem a Centrum áruház elött. Így a közönség figyelmetlen, illemtelen és jellemtelen, kritikán aluli volt a visselkedés. Egy pár hülye foci szurkoló is betévedt, kedvenc foci csapatukat éltetve., mások szórakozását el***-ták! Nem törödve azzal, hogy valakiket nem érdekel a foci! Szégyelje magát a szombathelyi közönség!



iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter


















Hozzászólások »
Eddig összesen 1 hozzászólás érkezett.