Befelé játszanak
Szombathely, Szeged - Nálunk, a Savaria Karneválon is megünnepli a Ghymes együttes a 25. születésnapját. Jubileumi koncertjük augusztus 22-én, pénteken 22.30-kor kezdődik a Borok utcájában. De előtte fellépnek még a Szegedi Szabadtéri Játékokon is.
Ki ne emlékezne a Rege, a Smaragdváros, a Héjavarázs című korábbi lemezekre, olyan szívbemarkoló slágerekkel, mint a Bazsarózsa, a Tánc a hóban, a Vágyalku, a Szárnyas szeretők, az Ej, de igen nagy kár vagy a Héjavarázs. Az együttes sajátos stílusát meghatározza Szarka Tamás zenéje és irodalmi értékű szövegei, valamint testvére, Szarka Gyula népzenei alapú szerzői zenéje.
Nagy dobás részükről ebben az esztendőben a Szegedi Szabadtéri Játékokon való részvétel is, ahol különleges és egyedülálló produkcióban vesznek részt a XXIII. Nemzetközi Néptáncfesztivál záróeseményeként. Benyov- szky címmel a néptánc elemeit inspirációként használó látványszínházhoz játszanak élőben a Dóm téren augusztus 9-és és 10-én.
Az egyik legjelentősebb 18. századi utazó, Benyovszky Móric gróf élettörténetét elmesélő előadás zenéjét a Ghymes együttes szerzőpárosa, Szarka Tamás és Szarka Gyula írta.
A produkció rendező-koreográfusa Zsuráfszky Zoltán, aki a tőle megszokott módon fergeteges lendületű táncjátékot, pazar látványosságot varázsol a szegedi Dóm térre, sok száz táncos közreműködésével. Négy magyar tánc- csoport lép színpadra az elő-adásban, a Szeged Tánc-együttes, a Figurás Tánc-együttes Nyíregyházáról, a Fővárosi Bartók Táncegyüttes és az Ilosvai Táncegyüttes. A nagyszabású nemzetközi produkcióba a világ különböző országaiból is érkeznek táncosok, így Afrikából, Franciaországból, Lengyelországból, Oroszországból. A produkció további érdekessége, hogy a főszereplő Benyovszky gróf szerepét egy előadáson belül két művész játssza, Fitos Dezső táncművész és Rátóti Zoltán színművész.
Azt szokás mondani a Ghymes zenéjére, hogy világzene, de ők ezt rendszeresen visszautasítják azzal, hogy amikor az bejött, akkor már ők több mint egy évtizede ezt csinálták; a világzene tulajdonképpen utolérte őket, és nagy megkönnyebbülés volt a tollforgatóknak, hogy valahová végre besorolhatják az együttest, és az egyszerűsítés kedvéért rájuk nyomták a pecsétet. Valójában a világzene-divat elment a showbusiness felé, ők meg mindig alulról építkeztek, és nincs szükségük erre a kategóriára. Akarva-akaratlanul is kisebbségként szólalnak meg, hiszen Szlovákiában, Felvidéken gyűjtöttek és dolgoztak fel magyar népzenét, minden kompozíciónak ez a gyökere. Óhatatlanul megjelenik a szövegekben a politika is, így lehetne a zenekar pecsétje a nemzetiségi zene is. Persze ez ugyanolyan félreértés volna, mint a világzene skatulyája, hiszen ez nem egy hímzés, amit be lehet mutatni. A magyarok és a szlovákok is azt tartják róluk, hogy híd szerepet töltenek be, amit vállalnak is, de ha nagyon őszinték, akkor elmondják, hogy skatulyákon, bélyegeken, pecséteken felül (mert ez nem nagyon érdekli őket) mi elsősorban a szeretetért játszunk . Talán annyit lehet leszögezni a Ghymes-zenéről, hogy egyedi és autentikus. Igényes és maradandó. A lemezipar sok-sok gyorsan feledhető kiadványa között az ő CD-iket évek múlva is érdemes újrahallgatni. Ennek az élménynek egy koncertszerű bizonyítékát adják majd augusztus 22-én a Savaria Karneválon.
Földes László Hobo - akivel a Bakaballada című anyagot készítették közösen - a Ghymes-könyvben beszél arról, mi ragadta meg őt ebben a zenében. Elsősorban az, ahogy játszanak. Ahogy kiáll a zenekar a színpadra, és befelé játszik. Ilyet még nem is nagyon láttam. Nagyon nagy alázat van bennük az iránt, amit csinálnak, látszik, hogy ők még mindig valaminek az igézetében élnek. Nagyon veretes a szövegviláguk is, ott sincs semmi elaprózva, hihetetlen furcsa kifejezéseket és nyelvi leleményeket használ, miközben teljesen leegyszerűsített és célratörően önkifejező a szövegvilág.



iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
















