Szarka Tamás és Szarka Gyula voltak a Szalonban a vendégek
A vérükbe jött át
Szombathely - 1985-ben Jászberényben tűntek fel egy népzenei táborban, emlékezett Halmos Béla prímás a Szarka testvérekkel való első találkozására pénteken a Művészetek Házában.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
A testvérek gyerekként kerültek a muzsikába: sátoros lagzikban, mesebeli nevű kis falvakban, Királyréven, Nádszegen, Mátyusföld nyugati részén, ahol jobbnál jobb cigányzenészek húzták.
- A gyerekeknek az volt a Paradicsom. A hosszú ház mögött felhúzott sátorban sütöttek-főztek az asszonyok, és ha bejutottunk a süteményes szobába... És volt egy buszsofőr, a Bede Jóska bácsi, aki sose szólt, csak ha ivott, de akkor aztán! Kétszer is levágta a prímás nyakkendőjét... Szóval ilyen életből jövünk. A zene a vérünkbe jött át. Oda se figyeltünk, de egyszer csak dúdoltuk a nótákat, amiket hallottunk - mesélték a Szarka testvérek, akik a népzenében ma már adatközlő -nek számítanak. Nagyapjuk cigányprímás volt, akitől a tehetséget örökölhették, de közvetlenül nem tanultak tőle. Zeneiskolába jártak, ahol klasszikus zenét tanultak. Mindketten zongorázni kezdtek, Tamás egy év múlva áttért hegedűre, mert hegedűsből kevés volt. Az iskolaigazgató megemlítette motivációként a nagyapját is, Tamás pedig jó gyerek lévén beleegyezett. Gyulát később a magyar könnyűzene fogta meg, a beatzene, amit Szörényiék csináltak, ezért kezdett gitározni. A galántai gimnáziumba jártak, ahol volt egy sikeresen utaztatott kultúrcsoport - minden koncert buli volt. Így maradt meg Tamás kezében a hegedű (a hatalmas sikerek és hatalmas vacsorák vonzásában), különben valószínűleg letette volna, mert az is nagyon vonzó és izgalmas volt, ahogy Gyula kierősítette az elektromos gitárt: belevezet- te a rádió dobozába, abban szólaltak meg a pengetett hangok.
Gyula még a gimnáziumban kezdett verseket megzenésíteni, Tamás pedig már akkor írt verseket, de még nem mutatta senkinek. A főiskolán a zenélés volt a fő tevékenységük, néptáncegyüttest kísértek - kimentek Nyitra vidéki falvakba szerepelni. Ott kapott Gyula egy háromnegyedes jazzbőgőt, amibe bele volt vágva a nagyfejsze. Megcsinálták, de a nyoma örökre megmaradt.
Miután Budapesten felfedezték, kezdett hozzájuk is visszagyűrűzni az autentikus népzene (80-as évek). Ők táncházakban muzsikáltak, koleszszobákban próbáltak óriási dörömbölés mellett, mert a bőgő nagyon durmogott. Mígnem beszüremkedett hozzájuk 5-6 lány, ez volt az első bók, az első elismerés. Ghymes volt az első település, ahol együttesként játszottak, innen a név. Tizenhét év táncházazás után lettek koncertező zenekar. Másfelől nézve: véget ért a népzene korszaka, mert a népzene (a parasztzene) megszűnt, vagyis az a társadalmi helyzet, amiből a népzene élőként jött, az már nincs, hiszen nincs parasztság. Ezután jött a világze-ne , innen indult a Ghymes, és lettek a Szarka testvérekből Kárpát-medencei sztárok . A népzenéből való táplálkozás részükről nagyon tudatos (Csapjuk meg a fő irányt, és éljünk benne szabadon! ), ugyanakkor nagyon szerencsés, mert zsigerből jön .
A Ghymes és a népzene viszonya: Csapjuk meg a fő irányt, és éljünk szabadon!
