Több mint másfél órán át dúlt a párnacsata szombat délután
Tollhó a Fő téren
Szombathely (ra) - Nagyjából százötven ember (jellemzően tizen- és huszonévesek), körülbelül száz perc és vagy harminc, tollal, szivaccsal tömött szemeteszsák - íme a szombati Fő téri párnacsata rövid mérlege.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Nos, hamisan káráltak a vészmadarak: bátortalanul bár, de már jó fél órával a meghirdetett kezdés előtt fiatal lányok és fiúk gyülekeztek kisebb csoportokban a padokon. A párnákat akkor még rendeltetésüknek megfelelően használták, hiszen rajtuk ülve kisebb a felfázás esélye, de nemsokára kézbe vették őket, és elpuffantak az első ütések - műsoron kívül, amúgy bemelegítőleg...
Szombaton délután mindenki megtudhatta, hogy a Fő téri császárkő nemcsak szép, hanem pódiumnak is ideális. Két fiatalember pattant fel rá: Gorbacsov és Dávid. Becenevükön kívül mást nem akarnak elárulni magukról, hiszen ez az egész itt nem róluk szól, mondták, még szervezőknek sem nevezhetők, hiszen a rendezvény önszerveződő, csak éppen valakinek el kell mondani, hogy miért is vannak itt, és a játékszabályokat. Tényleg, minek mindez? A hivatalos verzió szerint a nemzetközi párnacsatanaphoz csatlakozott Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged és más nagyvárosok után Szombathely is ebben az évben - végre. Akad azonban ennél sokkal életszerűbb verzió is.
- Ez az egész azért kell - magyarázza Dávid -, hogy megmutassuk az embereknek: a terek nem csak arra valók, hogy jól fésülten, fapofával korzózzunk rajtuk! Akár jól is érezhetnénk magunkat!
Négy, három, kettő, egy... Indiánüvöltés, Tarzan-kiáltások, Bruce Lee-t megszégyenítő vízszintes ugrások - hihetetlen intenzitással kezdődött a párnacsata. Jól érezték magukat, semmi kétség, és kitűnően szórakoztak rajtuk a kíváncsiskodók is, akik legalább annyian voltak, mint a kör közepén a harcosok.
- Jézusom, fehérben kellett volna jönnöm! - szaladt ki egy lány levegőt venni, és buzgón (és hiába...) söpörgette a tollat és egyéb párnabélelő szöszöket fekete garbójáról. Aztán újra az örvénylő, vihogó tömegbe vetette magát. Párnák huppantak motoros bukósisakokon, biciklis fejvédőkön. A teljes hokifelszerelésben érkezett fiú nevetve fogadta a rohamokat. Egy másik mókamester egyenesen hálóingben, hálósapkában érkezett. Ám a puffanások közé be-becsúszott egy-egy reccs - s már szállt szerte toll és pihe... Nemsokára bokáig gázoltak a fehér hóban . Jutott fehér áldás hajra is bőven (zselézettek előnyben!), s ahogy szállt, repült több emeletnyi magasságba a maradék, egymás után csukódtak be az ablakok.
- Pihe-puha, vetett ágy! - röhögött egy spicces, hajléktalan-forma férfi, majd beszállt a játékba egy hadisarcként szerzett dunyhával. Nem sokkal arrébb kutyákat hergelt, lefogyott párnahuzatokat tépetett velük pár fiatal, aztán sebesen eliszkoltak - még a kiérkező egyenruhás osztag érkezése előtt.
Másfél óra múva kezdett kifulladni a csata. A párnák addigra szinte kivétel nélkül elvéreztek, a harcosok pedig jócskán elfáradtak. Előkerültek a nagy szemeteszsákok, s az utóvédek kis csoportjait még kisebbekre osztották a partvisra átnyergelt egykori küzdők. Sziszifuszi munka volt a kajánul fújdogáló szélben, de a szemerkélő eső valamennyit segített nekik. Március huszonkettedike ezentúl valószínűleg nálunk is a párnacsaták napja lesz, ahogy szerte a világon, és más magyar nagyvárosokban
