A hosszú életnek nincs titka
Rezső bácsi 108 évesen is jó egészségnek örvend
Gallai Rezső múlt vasárnap ünnepelte 108. születésnapját Győrben. Az ország legidősebb embere Szombathelyen született 1904. január 29-én, volt zsoké, írt újságcikkeket, a vízügyi igazgatóságtól ment nyugdíjba.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
- Meg vagyok vele elégedve. Órákig kérdezgettek, de csak hat percnyi volt a műsor - meséli mosolyogva.
Szellemileg, testileg friss, kicsit nagyot hall, kissé fáj néha a bal kézfeje - ennyi az összes panasza. Később tudjuk meg, hogy csak pár éve lakik itt, jóval százéves kora fölött még otthonában élt.
- Szerelemgyerekként születtem. Édesanyám, Galajda Teréz Miskolcon élt a nővérénél. Teherbe esett egy ügyvédbojtártól, de eltitkolta mindenki elől, onnét jó messzire, Szombathelyre jött, amikor a szülésre került a sor. Így láttam meg a napvilágot 1904-ben Szombathelyen, még a monarchia idejében. Anyámék Bécsbe mentek tovább, engem otthagytak. Lelencházba kerültem, majd Pápára nevelőszülőkhöz. Mindezt csak tizennyolc éves koromban tudtam meg hosszú nyomozás után.
|
Tizenkét éves koráig élt nevelőszülőknél. Amikor kitört az első világháború, a kis Rezső nevelőapját is elvitték katonának. Nevelőanyja nem tudott róla tovább gondoskodni, ekkor a fiú Veszprémbe került nevelőotthonba.
- Láttam egyszer, amikor a grófkisasszonyok lovagoltak. Később a menhelyen kérdezték a gyerekeket, hogy ki akar lovász lenni. Én azonnal jelentkeztem.
A kis Galajda Rezső útja Alagra vezetett, ahol óriási versenyistállók működtek a húszas években. Később zsoké lett. 1924-ben egy bécsi futamon parancsra felbuktatott egy másik lovast. A versenyt ugyan megnyerte, de az apró mozdulatot észrevette a versenybíróság, el is vették tőle az első helyet, és örökre eltiltották a versenyzéstől. Gyalog jött haza Bécsből Pápára, és felkereste volt nevelőszüleit. Nem kér mást, csak szállást. Munkát keresett magának, ekkor lett suszterinas. Ezt a szakmát azonban nem tudta megszeretni, éjjel-nappal dolgoznia kellett, sokszor véres volt a keze. 1926-ban került Győrbe. Nem jutott rögtön munkához, de fohászkodott istenhez a karmeliták templomában, hogy segítsen neki. Egy alkalommal Győr-Révfaluban látta, hogy épül egy bérház. Megtudakolta, ki a tulajdonos, meg is kereste őt, de az illető nem biztatta, mondván tizenöten jelentkeztek az állásra. Amikor a nevét is elmondta, kegyeibe fogadta Rezső bácsit, mert olvasta egy cikkét a helyi lapban.
- Négy parancsolat volt a cikk címe. Abból az élményből született, amikor hallottam valakit, hogy várja anyja halálát, hogy örökölhessen.
A házmesterség tehát megvolt, de ő mindenáron nyugdíjas állásra vágyott, de abban az időben ez csak állami foglalkoztatottaknak járt. A házban lakott egy folyammérnök, aki segédtiszti állást ajánlott. Ő boldogan elfogadta. De a nyugdíjas állás a harmincas évek végén már csak annak járt, aki volt a fronton (ekkor kellett magyarosítania nevét is, a Gallai családnevet választotta). Bevonult, Brianszkig jutott a megszálló csapatokkal. A folyammérnökség jogutódjától, a vízügyi igazgatóságtól ment nyugdíjba, de 94 éves koráig még visszajárt dolgozni.
- Mindig segítettem a rászorulókon, a koldusoknak mindig adtam pénzt, élelmet. Isten a jóságot kamatostul adta vissza - mondja, s látom, közben könnybe borul a szeme.
- Én most már minden este csak azt kérem a jóistentől, hogy ha lehet, reggel már ne ébredjek fel. De nem hallgat meg...
Címkék: szombathely, Gallai Rezső, 108 éves
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.