Amerikai álom: női szakasz
Chicago: börtönmusical, többszörösen megcsavart paródia (képgalériával)
Körülbelül akkor, amikor Velma Kelly előadja az ügyvédjének, hogy majd milyen átélten pislog oda az esküdteknek - egy emelettel feljebb éppen szedelőzködik a tizenkét dühös ember. Már nem dühösek. Fönn lélektani dráma, lenn börtönmusical a Weöres Sándor Színházban.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
|
Keszég László tavalyi Pygmalion-rendezése a Weöres Sándor Színház emeleti kamaratermében könnyed kézzel változatta üde, mai játékká G. B. Shaw csillogó, százéves didaxisát az alapvetően hűvös, élénk-parázsló színekkel telehintett játéktérben. A rendező most leköltözött a nagyterembe: a csütörtök esti nyilvános főpróba után tegnap este tartották a - mindenfelé hosszú ideje népszerű - Chicago bérletes premierjét. A csillogó, játékos, hűvös izzás most is érvényes. Roxie Hart és Velma Kelly versenyéről a kérészéletű, címlapos hírnévért (mindketten öltek, most mit tegyünk) azt mondja a musicalajánló, hogy a húszas évek Chicagójának sötét morális bugyraiba enged bepillantást . Ilyesmiről persze szó sincs: hüledezni kár - nem is lehet -, mindent visz a játék, a színház. Itt aztán különben is tényleg színház az egész világ : a Chicago többszörösen megcsavart - nem mellesleg hangot, színészt próbáló - paródia. (Azért olyan vidám, és azért olyan szomorú.) A műfaj szerint a musicalé, a sztori szerint a csúnya, korrupt igazságszolgáltatásé, plusz - az előadás szerint itt és most - az egész posztmodern hóbelevancé , amiben élünk. Párhuzamos valóságok működnek egymás mellett, nincs középpont, csak a mindent bekebelező látszat és a káosz - amelyben egyetlen lehetőség adódik az örömre és a szabadságra: megteremteni a szabályokat, belemenni a játékba. Ahogy például Keszég László teszi.
A színpadkép (díszlet: Árvai György) nemcsak a revü, a show és a börtön fémes csillogását kopírozza elegánsan egymásra (külön szép az igény szerint ide-odaúszkáló operettlépcső ), hanem a párhuzamos világok működését, jelenlétét is jelzi a magasban több nagy képernyőn futó ördöngös virtuális-animációs képsorokkal (animációs látványtervező-rendező: Mészáros Péter), amelyek folyamatosan alátámasztják, egyben ironizálják a színpadon zajló történéseket. Valami mégis marad a húszas évek Chicagójából : a riporterek hangsúlyosan múlt századeleji jelmezben tobzódnak az ügyeletes bulvársztár körül (jelmez: Szűcs Edit). Talán azért van szükség erre az erős jelzésre, mert ma már a benne vagyok az újságban izgalmának egyeduralma sem érvényes (sőt, bizonyos szempontból anakronizmusnak hat): tombol az internet.
|
A nagy börtön-show-t a konferanszié fogja össze, kommentálja-idegeníti el, hozza közelebb és gördíti mindig tovább. Kálmánchelyi Zoltán sejtelmesen búgó, bársonyos hangból, puha, pantomimes-animációs leopárdmozdulatokból és figyelő tekintetből összerakott konferanszié-figurája csupa élet, csupa kajánság és csupa stilizáció. A karból hasonló jegyekkel tűnik ki - több szerepben - Vass Szilárd; nyolc székes esküdt-paródiája külön mutatvány. Velma Kelly - Fekete Linda - legalább annyira gyerek, mint amennyire dögös táncosnő, pont ezért szerethető. Vetélytársa, Nagy Cili affektált ártatlansággal játssza Roxie Hartot (úgy butus, hogy az már nagyon okos - mint Márai novellájának hősnője). Szerémi Zoltán percíz sztárügyvéd (Roxie-t, Velmát felmentik), Szabó Tibor Roxie férjének szerepében egyáltalán nem Mr. Cellofán (sőt, nagyon is látszik, hallatszik). A pókerjátszmában isteni, ahogy Vlahovics Edit - vagyis Dögöljmeg Kitty - adja a nagymenő kibicet. Morton mama szerepe a leosztásban-összehasonlításban nagyjából megfelel Schneider kisasszonyénak a Kabaréban; Szombathelyen ezt is, azt is Kiss Mari játssza - egyikben is, másikban is karcos, finom, ellenállhatatlan. (A jelszó: ananász, más-más alakban.) Viszont a két szerep különbségei pontosan megmutatják a két musical különbségeit is: a Kabaré inkább a szívre , a Chicago inkább az észre hat (innen a sok nevetés).
És ebben a totális játékban van egy igazi, hús-vér, középpontos pillanat: amikor a börtönben ítéletre váró bűnös nők között a kicsi lengyelt - kirendelt ügyvédi felügyelet mellett - halálra ítélik. Ebben a pillanatban Gajda szerepében Csonka Szilvia úgy sírja-sikoltja bele a világba, hogy én ártotlon. Amerika, segítség - hogy abban a világ minden igazságtalansága, szemfényvesztése, aljassága megmutatkozik. És persze a tiszták (de vajon mire való) tisztasága is.
(Ebb-Fosse-Kander: Chicago - a Weöres Sándor Színház bérletes kínálatában. Hamvai Kornél és Varró Dániel fordítása. Dramaturg: Ari-Nagy Barbara. Zenei vezető: Döme Zsolt, korrepetitor: Falusi Anikó. Animáció: Palotás Kincső, Gauder Áron, Bóka Igor. Asszisztens: Kovács Nóra. Rendezte: Keszég László.)
12 dühös ember a színházban - KLIKK IDE!
Címkék: szombathely, weöres sándor színház, musical, Chicago, Nagy Cili, fekete linda, börtönmusical, Velma Kelly, Roxie Hart
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.