Szabó Győző: belül ugyanaz a kölyök vagyok, aki húsz évvel ezelőtt voltam
Karcos - vagy inkább szelíd. Morcos - vagy inkább derűs. Tüskés - vagy inkább kedves. Erős macsó - vagy inkább szorongó kölyök. Valószínűleg mindez együtt. De a leginkább: kiváló színész. Szabó Győzővel a Weöres Sándor Színház klubjában beszélgettünk.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
A szombathelyi Tragédia-előadás (Jordán Tamás rendezése) Ádámjának talán az a legrokonszenvesebb, szinte megható vonása, hogy képes színről színre, újra meg újra, magas hőfokon reménykedni.
De mit gondol erről maga Ádám?
"Szerintem Madách szándéka is pontosan az volt, hogy megmutassa: Ádám a legtisztább reményekkel indul neki egy-egy újabb korszaknak. Más kérdés, hogy aztán mindig csalódnia kell. De Ádámban - vagy magában az emberben - tényleg az a legszebb, hogy képes újrakezdeni. Örülök, hogy megtalált a szerep - bár tisztában vagyok azzal, hogy engem ez a test és ez az alkat sok mindenben meghatároz. Aki a hagyományos elvárásoknak megfelelő, klasszikus Ádám-figurát várt - talán csalódik."
Szerintem meg ez a kicsit darabos alkat pont, hogy telitalálat az első, éppen eszmélő ember fölmutatásához. Mindenesetre Szabó Győző az elmúlt napokban-hetekben szinte ki se lépett Ádám szerepéből. De ha mégis adódott egy kis rés a zakatoló Tragédia-szériában - túl sok lazításra akkor se volt alkalma.
|
"Amikor próbálom elengedni magam, akkor - vízjegy vagyok - mindig a vízi lehetőségeket keresem: szaunát, úszómedencét, esetleg jakuzzit - de ha másképp nem megy, egy kád víz is megteszi. Szerencsére Sárvár nincs messze Szombathelytől - ha akad néhány szabad órám, átautózom oda. Meg persze esténként gyakran itt maradunk néhányan a klubban - le kell vezetni a feszültséget -, baráti alapon pókerezni szoktunk."
Ha már póker: beszélgetésünk napján (a tavaszkezdő kedden) adja az RTL Klub a Casino harmadik epizódját - és a rendezőként Szurdi Miklós által jegyzett sorozat egyelőre itt abba is marad, bár tervezik a folytatást. Szabó Győző itt is főszerepet játszik, mondhatni azt a talán nem egészen rosszfiú-vonalat folytatja, amelynek skatulyájába persze egyáltalán nem lehet belegyömöszölni. Aki esetleg nem tudná: arról van szó, hogy Mary Pomber (Voith Ági) azzal érkezik haza Amerikából, hogy megszabadul férje után rámaradt örökségétől, a kaszinótól. Mostohafia, Steven - na, ő Szabó Győző - titokban már meg is találta a vevőt: egy igazi gazember személyében (Elek Ferenc).
"Igen, úgy tűnik, bejött a sorozat - de semmit nem szabad elkiabálni, ma már mindenütt nagy a verseny. Az első epizódnak nagyon jó volt a nézettsége, a második kicsit visszaesett - úgyhogy sok múlik a mai estén. Ha a csatorna elégedett lesz a nézettségi mutatókkal, elkészülhet a következő tíz rész. Mostantól a nézők kezében vagyunk. Nem, nem hiszem, hogy ma este odaülnék a tévé elé - akkor se, ha nem játszanék éppen -, általában nem nagyon szeretem viszontlátni magamat: se a filmvásznon, se a tévé képernyőjén." (Időközben kiderült, hogy valószínűleg nem lesz folytatás - hát, kár érte.) Mindenesetre amíg a tévében a Casino harmadik epizódjának képei pörögnek, Szabó Győző újra Ádám szerepében próbálja megragadni az emberi lét értelmét. Aztán szerdán megint - ráadásul megint kétszer: egy előadás délután, aztán még egy este, a szokott időben.
És csütörtökön már Budapesten játszik: furcsa, kicsit elrajzolt, sokrétű apafigura a Katona József Színház Lány, kertben című előadásában, Bozsik Yvette rendezésében. A sors keze lehet abban is, hogy Szabó Győző szombathelyi társulati kollégája, Czapkó Antal éppen a beszélgetés előtt néhány perccel újságolja el: nemrég látta a Lány, kertbent a Katonában - azt mondja, öröm volt nézni, a szabadság levegője árad minden pillanatából.
Győző úgy kommentálja a megjegyzést, hogy "Yvette-tel azért jó dolgozni, mert mindig belőlünk építkezik. Rugalmas rendező - várja az ajánlatokat és hagy minket dolgozni. Ami persze nem azt jelenti, hogy nincs erős elképzelése az előadásról."
A csütörtöknél tartottunk, úgyhogy jöhet a péntek (a tavasz negyedik napja). Ezen a héten ez is vendégjátékos nap Szabó Győző számára: a kétszemélyes Jó zsaru, rossz zsaruban játszik, a budapesti Centrál Színházban, Puskás Tamás rendezésében. Partnere: Stohl András. És ahogy egy kritikában olvasható: A mindvégig feszülten izgalmas előadás két nagyszerű színészt juttat megérdemelt jutalomjátékhoz. Ráadásul, tehetjük hozzá, a két nagyszerű színész pályájának alakulásában némi hasonlóság is felfedezhető: annak idején előbb Stohl Andrásnak, aztán 2004-ben Szabó Győzőnek is azért kellett távoznia a Katona József Színházból, mert túlságosan közel kerültek a - mondjuk így - bulvár világához. Aztán kiderült, hogy ez a bulvárvilág alapjában véve nem tudta eldeformálni se a tehetségüket, se a színészi arcukat.
"Bár nyugodtan kimondhatod, hogy kirúgtak, azt is hozzá kell tennem, hogy harag nélkül jöttem el - a Katona József Színház mindig a családom marad, rendszeresen visszajárok. Úgyhogy nem tekintem rehabilitációnak, hogy újra kaptam ott szerepet. A celeb-világot igyekszem elkerülni, amennyire lehet - csak olyan felkéréseknek teszek eleget, amelyeket a saját mércém szerint vállalhatók."
Ráadásul a Katona József Színház és Szabó Győző között gyakorlatilag egyetlen percre sem szakadt meg a kapcsolat: 2002. óta folyamatos siker a Top Dogs - amelyben ő is játszik. A csúcsmenedzserek világát megkoreografáló előadás legközelebb március 9-én lesz műsoron.
"Igen, azt még társulati tagként kezdtem el, ma már kétszázötven előadás fölött vagyunk. Telt házakkal megy havonta két-három alkalommal - különben nem is lehetne bírni -; és még mindig óriási siker. A Top Dogsban is az a jó, hogy szabadon lehet benne improvizálni - persze a szigorúan megszabott, jól kitalált keretek között. Életben tartja egy-egy új mondat, egy-egy új gondolat: magunk is rácsodálkozunk néha."
A katonás társulati korszak után néhány év szabadúszás következett, aztán Szabó Győző egy időre csatlakozott a székesfehérvári színházhoz.
"Szurdi Miklós hívott, először vendégként játszottam ott - úgy, mint Szombathelyen a Liliomban -, aztán elszerződtem a Vörösmarty Színházhoz. Hiányzott a társulat. "
Itt az újabb - a szombathelyi - hívószó: a Liliom. Molnár Ferenc külvárosi legendáját Valló Péter vezetésével vitte színre a Weöres Sándor Színház a múlt évadban. Jó találkozás volt: Szabó Győző összes karcossága és finomsága, nyersesége és kedvessége együtt mutatkozhatott meg Liliom, a hintáslegény figurájában.
"Nagyon szerettem azt az előadást; sajnálom, hogy már nem játsszuk. Úgy van, ahogy mondtad: a kettősséget, egészen pontosan a mutatványost próbáltam megfogalmazni Liliom figurájában - amire eddig nem nagyon figyelt senki. Azt a szomorú cirkuszi sorsot, amelyet éppen a feszítő ellentmondások tartanak egyensúlyban. Hogy akkor is jókedvűnek kell lenni, amikor a legrosszabb."
Itt azért említsük meg, hogy a szombathelyi közönség a Karneválszínház 2007-es Plautus-előadásában találkozhatott először élőben Szabó Győzővel - aki ma már a Weöres Sándor Színház társulatának tagja: ő játszotta akkor a hetvenkedő katonát. Az előadás végén csak a feje látszott ki a trükkös-ajtós díszletből, onnan szólt vissza ironikus, bölcs kis mosollyal a nézőknek: Tapsoljatok. A hetvenkedő katona bumfordisága és jókedve, a próbák levegője pedig egy-egy pillanatra azt az előadást is megidézte, amely által - a különben képzőművészeti főiskolát végzett - Szabó Győző egycsapásra teljes jogú tagja lett a színésztársadalomnak. A szentivánéji álomról van szó, a Bárka Színház nyitó-alapító előadásáról, amelynek próbaidőszakára ő maga is úgy emlékszik vissza, hogy boldog volt és gyönyörű . Akkor tanulta meg egy életre, hogy mindent kizárólag kedvvel és szeretettel lehet - és érdemes - csinálni. És akkor lódult meg vele az az óriási körhinta, amelynek forgása azóta se lassul; például Herendi Gábor is a Shakespeare-előadásban nézte ki magának, és ajánlott később szerepet a Valami Amerikában.
"Hát igen, a Valami Amerika. A forgatás óta tíz év telt el, úgyhogy a tévé képernyőjén is gyakran feltűnő képsorok láttán most már akár fölsóhajthat az ember: istenem, hogy múlik az idő - lám, nyomot hagyott a szereplőkön.
Szabó Győző és az idő - ez egy különleges viszony: Ami a tempót illeti, hét évet élek meg egyetlen év alatt. De belülről ugyanaz a kölyök vagyok, aki akár húsz-huszonöt évvel ezelőtt is voltam. Szeretek játszani. Nem, hosszú távra sosem tervezek: mindig csak a holnapig gondolkodom.
Azt azért muszáj megkérdezni, hogy sejti-e már, legközelebb a földgolyó melyik pontját veszi célba - ha elindul a következő nagy utazásra.
"Alaszkába készülök. Miért pont oda? Nem tudom. Két hét a vadonban, csak úgy."
Címkék: weöres sándor színház, színész, sorozat, Szabó Győző, randevú, Casino, Valami Amerika
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.