Vajda Márta a színház és a város viszonyáról, társulati létezésről, megszállottságról
A Weöres Sándor Színház nyitóelőadásán itt volt Vajda Márta, a Magyar Színházi Társaság ügyvezető titkára. Azt is megkérdeztük tőle, hogy milyen lesz a POSZT - Jordán Tamás után. Az mindenesetre biztos, hogy nem könnyű a színházi találkozó új művészeti vezetőjét megtalálni.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
1983-ban szintén Az ember tragédiájával nyílt meg a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, Ruszt József legendás rendezésében. A szombathelyi Tragédia-előadás láttán mindenekelőtt az a jóleső érzés tölt el, hogy Jordán Tamás - akit a legendás Egyetemi Színpadon eltöltött közös évek, a legnagyobb Egyetemi színpadi sikerek kapcsolnak Ruszt Józsefhez - fontosnak tartja továbbvinni Jóska szellemi örökségét. Másrészt - nem csak azért, mert magam is zalaegerszegi vagyok eredendően - tudom, hogy a két szomszédvár, Zalaegerszeg és Szombathely hosszú idő óta versengett egymással a színházért. És bár a 80-as évek elején, a zalaegerszegi színháznyitással úgy látszott, Szombathely vereséget szenvedett színházügyben, örülök, hogy a város nem adta fel; hogy ebben a nemes harcban most Szombathelynek is sikerült kivívnia, hogy állandó társulattal rendelkező, saját kőszínháza legyen.
|
A magyarországi kőszínházi struktúra világviszonylagban is egyedülállónak mondható (ahogy erre Szőcs Géza kulturális államtitkár is utalt a színháznyitón). Bár időről időre fölerősödnek azok a hangok is, amelyek szerint az egy megyeszékhely - egy színház szerkezet voltaképpen mára elavult, nem tölti be rendeltetését; helyette több rugalmasságra, másfajta színházi struktúra kialakítására lenne szükség.
A megjegyzésre Vajda Márta mindenekelőtt úgy reagál, hogy a struktúra-vita húsz-harminc éve tart - és biztos vagyok benne, hogy ezután sem ér véget. De mély meggyőződésem, hogy az állandó társulatokra mindig szükség lesz. Mégpedig azért, mert igazi műhelymunka csak társulatban létezik. Ez nem jelenti azt, hogy a független - akár egy-egy produkcióra szövetkező - megnyilvánulások fölöslegesek. Egyáltalán nem azok, sőt: rengeteget értéket hoznak létre, hozzájárulnak a színházi élet fejlődéséhez. Mégis azt gondolom, hogy egy színész fejlődése alapjában véve a társulati létezésen áll vagy bukik. Csak társulati keretek között van lehetőség a tudatos építkezésre, a pálya ívének megrajzolására. Arról nem beszélve, hogy egy város - beszéljünk akkor most Szombathelyről - életében milyen fontos szerepet tölt be az állandó színház. A mi színházunk, a mi színészeink-érzést a legnívósabb vendégjátékok sora sem pótolhatja. A városi létezéshez egyszerűen szükség van színházra .
A hagyományokhoz híven a Magyar Színházi Társaság égisze alatt szerveződik az idei - a tizenegyedik - Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) is. Ahogy az közismert, a kétezres évek elején Jordán Tamás találta ki és jól bevált csapatával tíz éven működtette sikeresen a találkozót (úgy is, mint agorát és találkozóhelyet); tavaly azonban, a tizedik alkalom után lemondott a POSZT művészeti vezetői posztjáról. (Döntését természetesen mindenekelőtt szombathelyi színházi teendőivel indokolta.) Vele együtt lemondott a kezdő csapatból a gazdasági igazgató, Simon István is. Az ő utódját már sikerült megtalálni, művészeti vezetője - mondhatni emblematikus figurája - azonban azóta sincs a pécsi találkozónak. Legutóbb Mácsai Pál és Rudolf Péter neve röppent fel - mindketten felkérést kaptak a POSZT vezetésére, amit aztán, éppen a feladat összetettségére való hivatkozással, nem vállaltak el. Most mi a helyzet?
Ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy POSZT lesz az idén is , mondja Vajda Márta. A versenyprogram három válogatója február végén fejezi be a munkát, döntésük eredményét március elején hozzuk nyilvánosságra. Ami pedig az új művészeti vezető személyét illeti, most is folynak tárgyalások - neveket egyelőre inkább nem mondok. Az biztos, hogy nehéz Jordán Tamás örökségével megküzdeni. Olyan személyiséget keresünk, aki szakmailag elismert, közismert és - muszáj ezt is kimondani - politikailag sem kötelezte el magát. Az ilyen típusú színházi emberekkel meg az a baj, hogy nagyon elfoglaltak. Igen, volt szó Mácsai Pálról, Rudolf Péterről - de aztán mindketten úgy döntöttek, hogy nem vállalják a feladatot; amely, úgy látják, egész embert kíván. Persze Jordán Tamásnak is számtalan más feladata volt az elmúlt tíz évben - elég, ha csak a Nemzeti Színház igazgatását említjük. Kell ehhez egyfajta megszállottság, az biztos. Azért remélem, hogy hamarosan megtaláljuk a méltó utódot.
Címkék: szombathely, Jordán Tamás, weöres sándor színház, 2011, POSZT, Vajda Márta
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.