Most minek is élünk akkor?
"Most minek is élünk akkor?", kérdezi Herda Pityu jelenkori vidéki közmunkás - úgy is, mint a Hamlet sírásóinak kései utóda - ároktisztítás közben. Hogy könnyebben teljen az idő. Ha telik egyáltalán.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Május 15-én premier
Május 15-én lesz a bemutató a Mesebolt Bábszínház kölcsön-kamaratermében, bérleten kívül. Még a régi időkben, a Hemóban kezdődött meg a munka (ősszel), aztán kis (téli) szünet után az MMIK-ban folytatódtak a próbák. A kész előadást nyilván az átalakított Akacs Mihály utcai épületben - a színházban - is játsszák majd.
Csütörtök, hűvös fényekben fürdő délelőtt. Már jelmezben összpróbázik a Herner-stáb - Horváth Ákos, Orosz Róbert, Szabados Mihály, Szabó Tibor, Endrődy Krisztián, Bálint Éva és Borbiró András. És itt persze az MMIK kipett-kopott második emeleti próbatermében mindenki más, akik nélkül tényleg nem jöhetne létre az előadás: a rendezőasszisztens Juhász Ádám, a díszletes Csernai István, a kellékes Poór Éva, a jelmeztervező Varga Alexandra, a súgó Kiss Lívia. (Bár súgóra, hál istennek - ha van: az előadás tétje bizonyos szempontból úgyis ez -; szóval súgóra egyre kevésbé van szükség. De kell, hogy legyen.) Sőt, a hangja által itt van - mint mindig - a mintha folyamatosan az istennel-ördöggel társalkodó Dévényi Ádám, meg persze vele együtt Börcsök Enikő és Jordán Adél is. Hát igen: Ha lennél, már nem szólna dal.
|
Volt idő, hogy Háy János is dalolt. Nem csak dráma- és prózaíróként (novella, regény; sőt: ha novella, tulajdonképpen akkor is regény) tette le markáns kézjegyét; karcos-törmelékes-dalszerű verseket is írt. A Valami nehezék című karcsú kis Háy-kötet 1998-ban látott napvilágot a pécsi Jelenkornál, címlapján azok az esendő, esetlen egymást lesíró igazi angyalok . Háy János rajzolta őket. A kötetcím maga töredék, az Amikor történt című, dúdolásra termett vers-sanzonból való. Hogy (...) a szívre rázuhan / valami nehezék .
El ne mossa a víz
A Herner Ferike faterja - ahogy az összes Háy-dráma - ebben a két kósza sorban összefoglalható. Hogy a szívre egyszer csak rázuhan - valami nehezék. Persze ez se ilyen egyszerű. A nehezék - biztonság. A nehezék - teher. A nehezék - fáj (ha rázuhan). A nehezék - nehéz. Isten is lehetne nehezék - hogy az ember valahogy ki ne repüljön a semmibe. El ne fújja a szél. El ne mossák a tavaszi vizek.
Vidéki utca. Banda, Herda és Krekács árkot pucolnak. Az MMIK-próbaterem kopott padlójának egymásra rakódott, szeszélyes kriksz-krakszai is az idő múlásáról adnak hírt. Az az elátkozott-kék munkásnadrág csak úgy világít - nála jobban már csak a neonzöldben csillogó jelzőmellény. (Kék az ég és zöld a fű. Egyszerű az élet.) Hahó, itt vagyunk! Hahó, lát minket valaki? Tudomást vesz a létezésünkről? (A Gyuri polgármester például oda se dugja az orrát, akkor se, ha Krekács Bélának gyerekkori haverja volt.)
Működik a fátum
|
A Háy-szöveg nagyon sűrű motívumhálót feszít a haláltmegvető bátorsággal szöszmötölő, a semmibe jól belevetett árokásók - egyáltalán, az egész darab - alá. A szövegben és a sorsok nagy körforgásában a fátum működik, vagy inkább a determináció, ráadásul a reménytelen egykedvűség biztonságával - de olyan finoman, hogy szabad szemmel alig lehet észrevenni.
Csak amikor Banda Lajos- Orosz Róbert fölemeli az ujját, vagy váratlan szünetet tart; amikor a rendőrné-Bálint Éva lángoló narancsban, fájdalmas lilában átkopog a színen; amikor a rendőr-Endrődy Krisztián közeledni próbál a fiához; amikor a Herner Ferike-Borbiró Andris csöndben megfeszül.
Buszban a hetes
És amikor a mindig középen álló Krekács Béla-Horváth Ákos leheletnyit fölhúzza a vállát, és csak annyit mond: Azt hiszem. (Hogy buszban a hetes a szerencsétlen szám.) És amikor - egyszer csak, váratlanul - a három árokásó csoportképe mögött felsejlik egy másik hármas alakzat, kb. kétezer évvel ezelőttről. A kocka el van vetve, kell az áldozat. De mi lesz a megváltással?
A Herner Ferike faterja kötelező néznivaló lesz hamarosan a WS Színházban. De meglehet, megint az a bizonyos égi forgatókönyv (hát mégis létezik?) lépett működésbe azzal, hogy a Thea-tér Kötelező olvasmány- sorozatának májusi vendége - egy nappal a Herner Ferike-bemutató előtt - éppen Háy János. A majdnem regénnyé kerekedő novellakötetet, A bogyósgyümölcskertész fiát ajánlatos elolvasni addig. Mindjárt fölfigyelhetünk a címek különös egybecsengésére: ...fia, ...faterja.
Mindenki valakié
Háy János univerzumában - a harangvirág-kék ég alatt - mindenki valakié: nyüszít, nyikorog, de működik, megállíthatatlanul forog tovább a családi mitológia. És ha A Gézagyerek című (váratlanul haragos, spenótos zöld borítót viselő) válogatásban minden Háy-drámához novella-előzmény is tartozik, A Pityu bácsi fia címűt A bogyósgyümölcskertész...-ben is megtaláljuk. (Csak nem Herda Pityu az illető?)
Címkék: weöres sándor színház, A Herner Ferike faterja
