Kameráik előtt a fél város
Húszéves a Szombathelyi Televízió, a város átalakulásának egyik dokumentálója. Rengeteg ember személyes ismerősévé, barátjává vált. Amikor indult, vezetékes telefonhoz jutni sem volt könnyű, hát még vonalhoz. Most az internet az új kihívás.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
- Milyen volt akkor a tévé?
- Váltásba csöppentem, a második garnitúrában kezdtem el dolgozni. A régiek közül csak az igazgató Sibinger János és a Nagy Feri maradt. Akkori társam volt Végh Zoli, Mihalics Hajnalka és Komondi Gábor. Izgalmas kor és munkahely; heti egy-két magazin, híradó, ehhez pedig három szerkesztő, két operatőr és két vágó. Ez volt a jellemző. Hétfőn, szerdán és pénteken adtunk. Nem volt még kereskedelmi tévé, így konkurencia sem. Az emberek nézték az MTV-t, aztán átkap- csoltak ránk. Kilencvennégyben jött a Beta technika. Átfogó fejlesztés indult, majd egyszerre csak az ország egyik legkorszerűbb tévéje lettünk. Sibinger távozott, Kovács Tibor érkezett, változott a műsorstruktúra. Elindult a napi híradó és egy reggeli program. Mindez hihetetlenül nagy energiákat emésztett fel, de megérte. Egyre csak jöttek a visszajelzések, hogy jó úton járunk.
- A jubileumon kevés szó esett a véleményalkotó, városformáló tévés szerepkörről.
- Talán azért, mert a rendszerváltás sajátossága volt, akkor számított igazán. Később változtak a pozíciók, megteremtődött a többpólusú nyilvánosság. Ott volt a modernizált Vas Népe, a Tér - Kép, a Vasvármegye, a Magyar Nyugat és más kiadványok, szóltak a rádiók. Fordulópont, amikor a város döntése alapján új épületbe, a volt öntödébe költöztünk. Most is ez a helyünk. Ezután már mindennap adtunk műsort. Megjelentek a kereskedelmi tévék, másféle verseny indult, a kora esti sávba tettük a magvasabb műsorokat.
- Mit lépett az SZTV a versenyhelyzetben?
- Amikor a kertévék indultak, nagy volt a várakozás. Sokan hittük, hogy műsor-beszállíthatók lehetünk. Ily módon elit tévés technikákat sajátíthatunk el. Ám ez a várakozás nem jött be, a bedolgozások elapadtak. Rájöttünk, hogy nem ez a mi utunk, hanem a helyi képírás. Olyan műsort kell gyártani, ami az adott közösségről és közösségnek szól, ott fontos és érdekes. Ez teheti értékteremtővé és őrzővé a televíziónkat. Egy országos adónak akkor vagyunk érdekesek, ha civakodunk, hibázunk. Az eredményeink már nem érdeklik őket.
|
- A helyi tévénél viszont ki-szól a csőből a nagypapa...
- Hát persze, ez a célunk. Hogy tudják, a városban éppen hol van útlezárás, mit építenek, mit mondott Józsi úr a szomszédból. És bizony nézik erősen a városi közgyűlést. Mindenki azt mondja, ez mazochizmus, de amikor megy az adás, égnek a telefonok, futnak be a vélemények.
A televízió azonban nagyon drága műfaj. Az újsá-gok, az internetes rádiók, online kiadások jóval kisebb befektetéssel állítják elő műsorukat, és olcsóbban jutnak el a médiafogyasztókhoz. Sajnos, itt nincs olyan piaci környezet, hogy eltartsuk magunkat. A működéshez szükséges pénz nagyobb részét a városi önkormányzat juttatja. Így nyilván politikai elhatározás kérdése, hogy megéri vagy sem működtetni egy helyi tévét. Úgy vélem, megéri. Mert ha mi nem csináljuk, akkor ki forgatta volna le Szent Márton útját, a törté-nelmi sétákat, a Falvak Vasban sorozatot? Ki foglalkozna azzal a Széll Kálmán utcával, amely valaha a helyi Andrássy út volt?
- Internet, amely mindent megváltoztat, felülír. Előremenekülés a válságban?
- Nagy kihívás, és örömmel közölhetem, hogy márciustól indul új oldalunk a neten, a http://www.sztv.hu/ alatt. Ez már egyfajta válasz. Amiben jók vagyunk, azt erősítjük majd tovább. Azaz jobban élünk a mozgókép kínálta lehetőségekkel.
- Húszéves az SZTV. Akad olyan helybeli, aki még nem állt kamerátok előtt?
- Biztosan, de előbb-utóbb állni fog... Mert ez a cél. Hogy mindenki felfedezze a szomszédját, unokáját, ismerősét. A lokális közösség napi életét kívánjuk továbbra is feldolgozni. Eddig 250-en dolgoztak nálunk, ismert személyiségeket adtunk az országos tévéknek. Említhető Horváth Szilárd, aki most az MTV-nél vezető, aztán Szántó Georgina a Duna Tévénél, vagy Winkler Róbert, aki nálunk vezetett rockműsort. Tóth Andrea a TV2 Naplójánál dolgozik, Kiszer Barbara a közszolgálatinál. Varga Zoltán, aki mozifilmeket vág, ilyen minőségében vett részt a Hídember című produkcióban. Vagy Bartók Zoltán, akivel 1998-ban együtt hoztuk létre a TV2 helyi tudósítói hálózatát. Jómagam az Echo TV-nél is dolgoztam. Fontosnak tartom ebben a szakmában, hogy az ember több helyen is kipróbálja magát.
- Miként maradhat független a helyi közszolgálati televízió? Mi az, amit ajándékként kérne szülinapjára?
- Mindig a közgyűlési többség választja meg az aktuális igazgatót. Elődeim és én is szem előtt tartom a közszolgálatiságot, amely egyben pártatlanságot feltételez. Ez válasz lehet a függetlenség kérdésére is. Nagyok az elvárások, a néző nem tolerálja a hibát. Azt kéri tőlünk számon, amit egy országos lefedettségű adótól. A megújult Híradót jónak tartják, ebben sokkal több embert szerepeltetünk a korábbinál. Az aktuális tévés trendekhez idomulni muszáj, így ha pörgősebb a világ, nekünk is annak kell lennünk.
Az eltelt két évtizedben több ezer órányi archív anyag gyűlt össze a polcokon. Ott vannak a régi VHS kazettákon és DVD-ken a rendszerváltás utáni Szombathely főbb és pótolhatatlan történései. Ezt digitalizálni szükséges, hiszen a képhordozók állaga egyre romlik. Aztán katalogizálni is kellene a kutathatóság érdekében. Ezek a munkák négy-öt évet vennének igénybe. Ipkovich György polgármester azt ígérte, hogy pénzt keresnek e célok megvalósítására. Nos, ez nagyon szép szülinapi ajándék lenne. Értékteremtő és -őrző a helyi televízió, s a legjobb, ha kiszól a csőből a szomszéd
Címkék: Szöllősi Iván, Szombathelyi Televízió, pehi lászló, televízió
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.