A Mesebolt teázója
A hazai művészeti ágak térképén szeretne találni egy hangsúlyosabb pontot, a helyén való értékelés lehetőségét a Mesebolt Bábszínház. Ezért az alapoktól kezdi újramondani a bábjáték történetét és esztétikáját - a közönség számára.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Látszólag könnyű kérdés: mi a báb? Mi a bábszínház? Papp Eszter bábtörténész mesélt a Mesebolt Figurás teázójában szerda este arról, milyen válaszokat talált.
A Színháztudományi Intézet és Múzeum bábgyűjteményét 1971-ben hozták létre, mikor rájöttek, hogy milyen sok anyag van, és felismerték, hogy ez egy önálló műfaj. Odakerült Papp Eszter, aki a veszprémi egyetemen tanult, bábbal kapcsolatos szakdolgozatot írt, és rendezni kezdte a gyűjteményt.
Annyiféle bábot talált, hogy próbálta definiálni, mi is a báb. A lexikonokban ilyesféle magyarázatokat talált: az eleven embereket bábok helyettesítik . Bábukkal játszott színház zsinóron mozgatott figurákkal. Ezek nem voltak kielégítő, megnyugtató meghatározások.
A marionett a franciában általános bábot jelent, nemcsak a zsinórost. A szó a mozgatható Szűz Mária kifejezésből ered. Kr. u. 354-ben Liberius pápa volt, aki elrendelte, hogy Krisztus születését felállított jászollal kell ünnepelni. Eleinte statikus szobrokkal jelenítették meg Betlehemet, majd mozgatható bábok lettek a szereplők. Ebben Máriát úgy hívták: Mariolett, ebből lett a Marionett. Vagyis Máriácskát jelent. A világon mindenhol a zsinóros bábot értik alatta. Magyarországon hozzáillesztett melléknévvel jelölik, hogy milyen bábról van szó. Például: kesztyűs báb. Más néven zsákbáb - kézre húzható. Klasszikusa Vitéz László, amivel az idén 84 éves ifj. Kemény Henrik, a háromgenerációs vásári bábjátékos játszik. Minden nemzetnek megvan a maga vásári báb hőse, a miénk Vitéz László. Az olaszoké Pulcinella. A hős mindent legyőz, legyen az a szomszéd, a csendőr, a saját felesége vagy akár a halál. Mindig van egy eszköz, amivel üt és győz. Vitéz Lászlónak a horpadt palacsintasütő. Az ördögök is elég rossz állapotban vannak, hiszen három generáción át, száz éve verik már őket.
A marionett lehet zsinóros vagy dróttal rögzített, mint a szicíliaiak, ahol jellegzete-sen nagy, nehéz figurákat kellett erősebb tartószerkezettel mozgatni. Egy másik bábjátékos-dinasztia, a Hinz család speciális marionettje volt a széteső figura. A zsinóros technikának köszönhetően szét tud esni végtagjaira, majd újra összeszedi magát . Van olyan változata, amelyik a fejével zsonglőrködik, vagy kifolyik a szeme, vagy kikukucskál belőle egy másik figura. A Hinz család a Városligetben telepedett le, ők nyitották ott az Első Magyar Bábszínházat. (A Kemény család a Népligetben játszott.)
Fontos alakja a magyar bábtörténetnek Blattner Géza, akiről a bábos állami kitüntetést elnevezték. 1925-ben Párizsba ment, és Szivárvány néven hozott létre bábszínházat, 1939-ig működött. Maga köré gyűjtötte a Párizsban élő magyar és nem magyar képző- és iparművészeket. Óriási sikere volt. A modern európai bábjátszás atyjának tartják. A 70-es évektől eshetett szó róla Magyarországon, azután sok holmija hazakerült. Az ő találmánya a billentyűs báb , amely a testre rögzíthető szerkezet, így mindkét kéz szabad, és billentyűk segítségével hozza mozgásba a zsinórokat, azok meg a báb végtagjait. Így a figura tudja fordítani a fejét, mozog csuklónál, könyöknél, vállból, derékban pedig hajlik. Csak angol szakkönyvben jelent meg. Balladákhoz, misztériumokhoz, vagyis fenségesebb darabokhoz használták. Például Ádám misztériumjátékában. Ebben különleges volt, hogy Isten keze - a mindenhatóság kifejezésére - átérte a színpadot, két ember mozgatta. Blattner Gézától való: A horgászok néma bábuk, akiket alkalmanként horogra kerülő halak moz-gatnak.
Rév István Árpád bábjainak a szeme és a szája volt mozgatható. A bábgyűjteményben sok a szemgolyó és a mozgatószerkezet, amelyeket előre legyártott. Bábjainak parókái voltak, jelmezei, kellékei. 1944-ig működtette a Nemzeti Bábjátékszínt, ami előtt állítólag mindig kígyózott a sor. Esténként felnőt-teknek játszott. A Toldi például hétszázhatvanszor ment. Rendezett népszerű, pajzán humorú kacagóesteket is.
Büki Béla az árnyjátékról ismeretes. 1932-től bábozott. Egyszerű, olcsó figurákat hozott létre kartonból kivágott elemekből, az apró munkákban a felesége segített. Nagyon látványos darabokat hozott létre, emlékezetes például a Tücsök és a hangya meséje. Később színeket is alkal- mazott: festett selymet ragasztott a kartonokra. Az árnyjáték másik változata, amikor az ember a puszta kezével játszik, semmi más nem kell hozzá, csak az ember, a fény, a fal meg a fantázia.
A kínai árnyjáték több ezer éves, szárított szamárbőrből kivágott elemekkel dolgozik, melyeket a vászonra merőlegesen tartott pálcákkal mozgatnak. Az indonéz árnyjáték a vajang, melynek van plasztikus változata is. A japán bábokat hárman mozgatják: a főjátékos a fejet és az egyik kezet, a két aljátékos a másik kezet és a lábakat. Érdekes, hogy a női báboknak nincs lába, itt a kimonót kell mozgatni. E báboknak mozog a szemöldökük, a szemük, a szájuk, de nagyon szigorú szabályok szerint. Pontosan tudja mindenki, ha a báb felvonja az egyik szemöldökét, az milyen érzelmet mutat. A vietnami vízi bábszínház egy medencében játszódik, a fekete ruhás játékosok derékig állnak a vízben. (Ez a tény a játék iránti alázat szimbóluma egyben a nézők számára.)
A Mesebolt Bábszínház Figurás teázójában szó esett még gyufaskatulya-show-ról, amelyet először öt embernek játszottak, majd kivetítőn sokaknak. Ennek ellentétje volt az utcán is nagynak tűnő Óriás című 1994-es francia előadás. Különleges tárgyjátéknak mondható a Tabula Rasa nevű spanyol csapat Fös- vény előadása, amiben nagyon karakteres vízcsapok voltak a szereplők. A főszereplő nem pénzt gyűjtött, hanem vizet.
A nagy unikumnak számító, 84 éves ifj. Kemény Henriknél is van idősebb bábjátékos a világon: Yves Yoly tavaly ünnepelte a 100. születésnapját. Blattner Gézánál kezdett Párizsban. Ő magát a kesztyűt is használta bábként.
Az esten Boráros Szilárd elmondta: néha méltatlanul feledkezünk meg a magyar néphagyomány bábjátékairól. A kiszebábról, az öltöztethető Mária-szobrokról, egyáltalán arról, hogy a népszokásokban rengeteg bábos elem van. Bekerültek a karácsonyi, húsvéti liturgiába: például a keresztre feszített Jézusnak a feje lebiccen, kirepül a Szentlélek, mint zsinórral mozgatott galamb. Ahogy bekerültek a darabokba komikus és profán elemek, kikerültek az előadások a templomból a térre...
Kovács Géza igazgató elmondta, hogy decemberben az MMIK Betlehemes találkozójához kapcsolódóan - ahol nézegetni is lehet az elmondottakat -, Tömöri Márta tart előadást a Meseboltban. Februárban pedig a farsangi népszokásokhoz kapcsolódó bábos elemekről lesz szó.
Az előadás-sorozat ezen bábtörténet alapvetéseit idéző első alkalmával megemlékeztek még Henrich von Kleistről, aki az 1800-as években írt először olyan esszét, amiben a bábot dicsérte a színésszel szemben, mondván: a báb nincs kiszolgáltatva az érzelmeinek, nincsenek fizikai korlátai, a zsinórok révén másképp hat rá a gravitáció. A kísérletező bábosok sokszor vették elő ezt a szöveget kiindulópontul. Edward Gordon Craig
A maszkokról szólva elhangzott: például az afrikai mozgatható maszk átmenet a báb és az emberi játék között. Mágikus funkciójuk az, hogy idézik a szellemeket, elhárítják a gonosz erőket. A maszkok mitikus funkciója a mitológiák szereplőinek megjelenítése - ismert a hinduk, az iszlámok s a keresztények között is. Az indiai a legrégebbi: már a Mahabharátában szó esik a bábról, a Kr. e. 6. században. Jawa szigetén is ekkoriban jelent meg. A báb szerepel Platón barlanghasonlatában is, amely az ideák és a való világ viszonyát mutatja meg. A barlang falára vetülő tárgyak árnyképét látják (mögöttük tűz ég). Azokat az embereket, akik a tárgyakat hordják, falszerű építmény takarja, amely bábjátékosok paravánjához hasonló. E szöveg eredetije a Kr. e. 300-as évek közepén született!
Boráros Szilárd elmondta: aggteleki a legrégebbi magyar színházi tárgyi emlék: egy arccsont, két helyen kifúrva - maszk lehetett.
A báb régen az ősök megjelenítését szolgálta. Ha az ős egyes részeit (főleg csontokat) beépítettek egy tárgyba, a tárgy által tovább élt. Létrejött egy személy, aki nincs, de életre kel. Vagyis létrejöttének oka, miértje maga az életre keltés. A báb tehát a teremtés vagy a halál megjelenítésére alkalmas. Nagyon egyszerű példa: ha egy kesztyűs bábba bedugom a kezem, élettel teli lesz, életre kel. Ha kihúzom belőle a kezem, meghal. A marionett is meghal, ha elvágom a zsinórját. A mozgatás hangsúlyos: a báb akkor létezik bábként, ha mozgatják. Vagyis kell hozzá egy animátor. Az anima azt jelenti: lélek. Aki mozgat, az az animátor. A mozgatás, az átlényegítés, az animáció.
Az átlelkesítésnek is vannak fajtái, minőségi szintjei. Van, aki a bábért játszik. Van, akinek a báb csak ürügy, jobb híján bábozik, igazából színész akar lenni. Van, aki túl tudatos, túlságosan uralja a bábot, ezért száraz, rideg a játék. És van az ideális típus, akiben alázat van, aki energiaáramlást hoz létre a báb és önmaga között, beleéléssel játszik, de illusztrál is. Kovács Ildikó szerint: van nagyon sok dilettáns, van sok iparos, van jó néhány ihlettel, tisztelettel teli bábjátékos, és csak nagyon kevés bábos mágus. Papp Eszter úgy véli, ez lenne a lényeg: a mágus jó kifejezés, mert kifejezi az életre keltés csodáját.
