Károly éveken keresztül volt a félkarú rabló fogságában
VN - Csilingelő pénz, jackpot, vibráló fények, mágikus vonzerő, nyereségvágy. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt sokan egy végtelen játszmába esnek. A szó szoros értelmében.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Azt gondolhatnánk, hogy a szerencsejáték-függőség viharos elterjedése a huszadik századhoz köthető. Ez azonban egyáltalán nincs így. Számos irodalmi és történeti adatunk van arra nézve - a Korántól kezdve Kapisztrán Szent Jánoson és Szalézi Szent Ferenc Filoteáján át, ha úgy tetszik, Mikszáthig -, hogy a problémával korábbi idők társadalmainak is jócskán szembe kellett már nézniük.
Így van ezzel egy nevét és arcát nem vállaló játékfüggő is, nevezzük Károlynak. A férfi háromgyermekes családapa. Elvált, albérletben él, s jelenleg munkát keres. Ám nem volt ez mindig így. Károly jól menő vállalkozó volt, boldog családban élt feleségével és három kisfiával. Ám egy nap minden megváltozott.
- A barátaimmal söröztem egy hozzánk közeli kocsmában, amikor felfedeztem egy félkarú rablónak nevezett játékautomatát. Először csak csekély összegeket dobáltam a gépbe. Nyertem is, vesztettem is. Ha a gép elnyelt pár ezer forintomat, akkor sem búslakodtam, gondoltam, majd legközelebb úgyis visszanyerem a pénzem - emlékszik vissza Károly.
Az alkalmi játékból azonban rendszeres elfoglaltság lett.
- Egy idő után csak a játéknak tudtam élni. Nemcsak esténként, hanem napközben is bejártam a kocsmába. Volt, hogy százezer forintom bánta az aznapi játékot - meséli a férfi.
Károly felesége észrevette, hogy férje problémákkal küzd. Vállalkozása sem ment már úgy, mint régen, anyagi problémáik voltak, családjával nem törődött, ideges és ingerült volt. Mikor kiderült, hogy Károly játékgépezik, az asszony azonnal cselekedett. Ám Károly nem fogadta el a segítséget.
- Ráment a házasságom, a vállalkozásom a játékfüggőségre. Igyekszem talpra állni, de még most sem tudom megállni, hogy ne szórjak a gépbe pénzt, ha van nálam - érvel Károly.
A játékgépek, szerencsejátékok csábítása rengeteg családot tett már tönkre. Dr. Nátkai Györgyi rendőr alezredes, bűnmegelőzési osztályvezető mesél arról, hogy mit tehet a rendőrség a csábítás ellen.
- A hagyományos szerencsejátékok (lottó, totó) mellett ma már a rulettől a kaparós sorsjegyekig számos és változatos módokon nyerhetünk, vagy éppen veszíthetünk. A játékkal nincs is semmi baj egészen addig, amíg csak szórakozást jelent. De ha túllépünk egy bizonyos határt, akkor veszélyeket rejt. Az emberek kisebb része a sikerért, a játék kedvéért játszik - magyarázza az alezredes.
A nyeremények megszerzése érdekében több millió ember száll játékba hetente, rendszeresen, kis tétekkel. De ők természetesen nem betegek. Általános emberi vonás a meggazdagodás iránti vágy és a kockáztatás öröme, szeretete. Ha ezek kiélése kontrollált, illetve kulturáltan történik, akár kellemes szórakozást, időtöltést is jelenthet.
- Sokan vannak, akikben a játékszenvedély annyira erős, hogy közvetlenül fenyegeti őket a pénzük, teljes vagyonuk elvesztésének és személyiségük széthullásának veszélye. Egész családok megélhetése kerülhet veszélybe, mert sok játékfüggő bűnözéssel próbálja megszerezni adósságai törlesztéséhez vagy az újabb játékautomatázáshoz szükséges pénzt - mondja a rendőr.
Fotó: Benkő Sándor
Ha a szerencse kedvez a játékosnak, akkor még inkább felbátorodnak, és még nagyobb nyerési esélyeket latolgatnak. Ha azonban veszítenek is a játék során, úgy érzik, folyamatosan játszaniuk kell a nyerés reményében.
Dr. Nátkai Györgyi szerint, akiknek már szenvedélyévé vált a játékautomatázás, másokra, rokonokra, hozzátartozókra támaszkodva igyekeznek fenntartani szenvedélyüket. Ha viszont ezen az úton már nem sikerül, képesek bűncselekmények árán is pénzhez jutni, csak hogy játszhassanak. Ezeknél az embereknél az adósság mértéke sosem számít.
- A problémát az jelenti, hogy semmilyen külső körülmény hatására, például a pénzhiány, családi adósság, nem képesek lemondani játékszenvedélyükről - teszi hozzá az osztályvezető.
Korcsoport tekintetében a legveszélyeztetettebbek a fiatalok, akik már több száz ezer forintot játszanak el, mire szakemberhez kerülnek problémájukkal.
- A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának munkatársai ifjúságvédelmi akció keretében folyamatosan végeznek ellenőrzést olyan játéktermekben, illetve vendéglátóipari egységekben, ahol nyerő automatákat üzemeltetnek, ide ugyanis a fiatalkorúak belépése a vonatkozó jogszabályok értelmében nem engedélyezett - fejti ki dr. Nátkai Györgyi. Abban az esetben, ha fiatalkorút tanítási időben, játékteremben vagy olyan vendéglátóegységben, ahol nyerőautomata van, a rendőrség az esetről értesítik a gyermek iskoláját, szüleit.
Az alábbi teszt segítségével bárki eldöntheti, hogy csupán alkalmi játékos, vagy súlyos játékfüggő. Kérjük, figyelje azt, hogy melyek azok a kérdések, amelyek önre jellemzőek.
1. Játszott-e már a munka-ideje rovására?
2. Előfordult-e valaha, hogy a játék miatt vált gondterheltté az otthoni élete?
3. Érintette-e már a jó hírét a játék?
4. Érzett-e valamikor lelkifurdalást a játék után?
5. Játszott-e valaha is azért, hogy fizethesse az adósságait, illetve így oldja meg az anyagi nehézségeit?
6. Gátolta-e a játék a törekvéseiben és abban, hogy hatékony legyen?
7. Vesztés után érezte-e azt, hogy minél előbb vissza kell mennie, s visszanyernie, amit vesztett?
8. A nyerést követően érzett-e erős késztetést arra, hogy minél előbb visszatérjen, s még többet nyerjen?
9. Gyakran előfordul-e az, hogy eljátszotta az utolsó fillérjeit is?
10. Kért-e valaha kölcsön azért, hogy játszhasson?
11. Adott-e már el bármit is azért, hogy legyen pénze játszani?
12. Előfordult-e, hogy a mindennapi kiadások rovására szeretett volna félretenni a játékra?
13. Megtörtént-e, hogy a játék miatt nem törődött megfelelően önmagával vagy a családjával?
14. Játszott-e valaha hosszabb ideig annál, mint ameddig tervezte?
15. Játszott-e valaha azért, hogy így meneküljön el az aggodalmai és a gondjai elől?
16. Pénzt szerezni a játékra tett-e már valami törvénysértőt, vagy fontolgatta-e, hogy tesz?
17. Zavarta-e a játék az alvását?
18. A veszekedések, csalódások vagy feszültségek arra késztetik önt, hogy játsszon?
19. Érezte-e már azt, hogy bármi jót, ami csak önt érte, játékkal kellene megünnepelnie?
20. Gondolt-e arra, hogy tönkremehet a játék következtében?
(A teszt alapján az tekinthető szenvedélyes szerencsejátékosnak, aki a húsz kérdésből legalább hétre igennel felel.)
A játékszenvedély előfordulásával kapcsolatban jelenleg a legnagyobb tömegű adatot az Amerikai Egyesült Államok nemzeti epidemiológiai felmérése szolgáltatja. Az idén márciusban közzétett friss adatok alapján az amerikai fehér népességben 1,2 százalék, a feketék között 2,2 százalék, az őslakos és ázsiai eredetű népesség körében 2,3 százalék az előfordulási aránya a játékfüggőségnek. Valószínű, hogy Magyarországon is hasonló értékek határán mozog ez.
A szűk, egy-két százalékos sáv is egy-kétszázezer szenvedélybeteget, velük együtt pedig fél-egymillió érintett és szenvedő, netán fedél nélkül maradó családtagot jelenthet hazánkban.
Címkék: játékgép, dr. Nátkai Györgyi, félkarú rabló
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.