Karneválszínház: a szabadtéri előadások hamvas bája
A színháztörténeti sorozat most bohózatot kínál a Karneválszínházban - az idén is a Megyeháza udvarán. A bohózatban semmi sem az, aminek látszik - vagy mégis? Ma is lesz előadás.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
2 hozzászolás
A Ferences-kertből a helyszín átalakítása miatt kellett abban az évben elköltöznie a társulatnak. A kollégiumudvar jó átmeneti megoldásnak látszott. A költözéskényszerben a megyei önkormányzat sietett a Karneválszínház segítségére: a Megyeháza udvarának felajánlásával. A hetvenkedő katona (szintén Plautus) már kifejezetten erre a helyszínre készült, ahogy a Clizia, a titokzatos szépség című Machiavelli-komédia is.
Tavaly aztán kilépett a Karneválszínház az ókor-középkor hintájából: Moliére-rel és a mulatságos-tanulságos Scapin furfangjaival. Az idén ezen a nyomvonalon haladunk tovább: a 19. század talán legnépszerűbb (vagy Labiche mellett a legnépszerűbb) színpadi szerzőjétől, Feydeau-tól vehetünk bohózati leckét.
Nyilván a Weöres Sándor Színház megalapítása is hozzájárult a Karneválszínház erősödéséhez. (Ahogy a Karneválszínház meg a WS Színház megalapításához járult hozzá a maga módján. Jordán Tamás 2002 óta van itt jelen: játszik, aztán rendez a Karneválszínházban.) És bár vendégek természetesen most is jönnek - Hollósi Frigyes nélkül például talán nem is tudnánk elképzelni a nyári szombathelyi előadást -, a karneválszínházi alapokat ma már a WS Színház társulata adja.
A tartalék tartalékos csütörtöki nyilvános főpróbája után egyértelművé válik, amit addig is sejteni lehetett: Feydeau duplafenekű bohózata magával ragadta a közönséget. Jordán Tamás - a rendező szerepében - a nézőtér mellől nézte végig az előadást. Azt mondja, főleg a közönség reakcióit figyelte.
A vígjátékról mindig a közönség dönt. Régóta borzasztóan érdekel szakmailag, hogy mire hogyan reagálnak a nézők. Bár pontosan sosem lehet megjósolni, kiszámítani a reakciókat, azért persze: nagyjából tudom - annyi minden van már mögöttem -, hogy min nevet majd a közönség. Nagyon érdekel a bohózat - mint műfaj, mint feladat. Amikor bohózatot rendezek, azt a mániámat működtetem, hogy mindig mindent halálosan komolyan kell venni. Nekem nem kell a féltékenységhez az Othello. Ugyanazt a mechanizmust kell működtetni a bohózatban is. Úgy látom, ez a szándék most megvalósult: ilyen komolyan sehol sem játsszák ezt a műfajt. Egyébként egyszerre vagyok a legjobb meg a legrosszabb néző. Képes vagyok belefeledkezni az előadásba, mint egy gyerek: mindent elhiszek, amit látok, amit mondanak. Ez akkor történhet meg, ha a színészek is odaadják magukat annak, amit csinálnak. Ha nem - akkor az egész halálosan nem érdekel. Bármilyen műfajról legyen szó, az a lényeg, hogy elhiggyem, ami a színpadon történik. Mint a mesejátékban: a végletességet is.
A Megyeháza udvara kellemes helyszín, viszont ideálisnak nem nevezhető. A padok nem túl kényelmesek, nincs világítás - ezért kell nappali fényben játszani -, nincs igazán mód díszletezésre sem. Mondhatjuk, hogy a körülmények növelik az előadás báját; de mondhatjuk azt is, hogy most már talán komolyabb hátteret érdemelne a Karneválszínház.
Jordán Tamás úgy reagál a felvetésre, hogy ha az Iseum felépül, ott szabadtéri játszóhely is lesz. Akkor pedig jövőre már ott kellene színházat csinálni. Azt nem tudom, hogy az esti időpont és a világítás összeegyeztethető-e a karnevál egyéb ügyeivel - hiszen például a Borok utcáját a színházi előadások idejére nyilván nem lehet lezárni -, ezért vannak fenntartásaim azzal a helyszínnel. Azt sem tudom, hogy feltétlenül szabadtérinek kell-e lennie a nyári előadásnak. Persze, megvan ennek a bája, a varázsa. De egy légkondicionált teremben is el tudok képzelni nyári előadást. A szabadtéri színház konvenció - akár meg is lehet törni.
Egyelőre maradjunk abban, hogy A tartalék tartalékos megteszi a magáét. A valósággal és a látszatokkal - flörttel, hűséggel, házassággal - haláltmegvető bátorsággal zsonglőrködő Feydeau jó partnerekre talált a karneválszínházi társulatban. És Hamvai Kornélban, aki a colour locale-ba mártott ecsetjével megfestette nekünk Szénpatakyt, Gulicskát - sőt, bizonyos Davincsy Dezsőt is.
Címkék: karneválszínház
- Béka |
- 2010 08 17 |
- 09:45
Nagyszerű előadás, ha tehetem még megnézem:) Nagyon tetszett Bajomi Nagy György, Frici bácsi, Horváth Ákos és Nagy Cili:)
Wssz a csúcs:)
- sas |
- 2010 08 15 |
- 11:22
A megyeháza udvara kitűnő helyszín nyáresti előadások megtartására.A gondolat még Markó Úr elnöksége idején született,aki köztudottan közel áll a művészetekhez.Voltak gyönyörű operaelőadások,szinfónikus zenekari koncertek este,és a világítást is kitűnően megoldották.Sőt!A Büki Gyógyfürdő közreműködésével egy e-helyre készített saját nézőtéri lelátó /kényelmes lehajtható,támlás ülésekkel/ és szinpad is készült.Az új megyei "vezetés" sajnos csak kalmár szellemben képes gondolkodni, így aztán az említett berendezések valahol porosodnak, vagy olcsó pénzért már gazdát is cseréltek.
Hozzászólások »
Eddig összesen 2 hozzászólás érkezett.