Plusz poémák: ironikus, személyes, szórakoztató
Jordán Tamás stand up-műsorral állt elő
Jordán Tamásnak saját bevallása szerint sok baja van a stand up-pal. Legalábbis azzal, ahogyan manapság ezt a műfajt a legtöbben művelik. Ezért aztán fogta magát, és speciális stand up-műsorral állt elő.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
A Széllel szemben - poénok és poémák című estet ezekben a napokban tesztelheti (megyeszerte) a közönség. Külön szép, hogy éppen a magyar kultúra napja ad alkalmat a fellépésekre: Jordán Tamás - nem mellesleg Kossuth-díjas színművész, a Weöres Sándor Színház igazgatója - nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a nagy, komoly, nehéz verseket tulajdonképpen nagyon sokan szeretik; csak éppen eddig nem tudtak róla.
A stand up-est receptje látszólag nagyon egyszerű. Jordán Tamás három pontban foglalja össze: "Egy: Nagyon sok remek történetem van. A színházról, az életemből, saját magamról - erős öniróniával. Kettő: Sok bajom van a stand up-műfajjal. Úgy érzékelem, alig-alig van jó, az előadások többsége egyenesen szenvedést okoz. Az igazi katasztrófa azonban az, hogy a közönség ezekért is odavan.
Három: Mindezt látva fölébredt bennem a dacos düh. Elhatároztam, hogy csinálok egy speciális stand up-ot, amelynek az a lényege, hogy a remek történeteim közé becsempészek verseket is. Hiszen a vers is közlés, sok esetben történet is - amely ráadásul rólunk szól, mindannyiunkról. Azt szeretném, hogy a versek jelenléte természetes és magától értetődő legyen."
|
Hogy a versnek egyáltalán nem kötelező velejárója a póz és a pátosz (ellenkezőleg: éppen ezek zárják el a befogadót a versek elől), Jordán Tamás akkor tanulta meg, amikor a Magyar Televízió 1975-ben József Attila születésének 70. évfordulóját ünnepelte. Fehér György rendező vezetésével készült el az a sorozat, amelyben ő is verset mondott - akkor kötelezte el magát egy életre a József Attila-életmű mellett, ott van a forrása Sebő együttessel létrehozott József Attila-estnek. Amelyről Jordán Tamás különben is azt tartja, hogy olyan, mint egy jóízű, mély beszélgetés.
És persze a stand up-estből sem hiányozhatnak a József Attila-versek. Például az, hogy "Ti jók vagytok mindannyian..." A trükk most az, hogy Jordán Tamás mesélni kezd egy történetet - mintha a magáét -, amely egyszer csak átfordul versbe: a közönség észre se veszi, és máris benne van a közepében.
"Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz / És beszélgettem vele a lépcsőházban: / Bementünk, mert kinn nagyon fújt a szél / És kemény csöppek estek." Ugye, hogy ha nem lenne központozás, nem is tűnne föl, hogy ez valójában egy Karinthy-vers, amely égető kérdéseket feszeget: "És ha ez nem művészet: hát nem az / De akkor nem is kell a művészet - / Mert az a fontos, hogy figyeljenek / Az emberek és jól érezzék magukat."
Hogy figyeljenek és jól érezzék magukat. Ez az est felütése és alapvetése, innen megyünk aztán egyre beljebb, érzelmi szánkázásban. Még az is kiderül, hogy a legtökéletesebb helyzetkomikumért nem kell föltétlenül színpadi szerzőkhöz fordulni. Elég félretárcsázni, és máris megtörténik, hogy nem a szabadnak gondolt színésznőt, hanem kedves ismerősét (különben ápolónő) kéri föl a Nemzeti Színház igazgatója a néhány mondatos szobalány-szerepre. A történet természetesen valódi, Jordán Tamással tényleg megesett, csak most elismételni fölösleges: kell hozzá az elmesélés - de főleg az elmesélő, személyesen. A stand up-élmény.
De mondjuk ki ne álldogált volna éjjel, álmatlanul az ablakban, fürkészve a fenséges égboltot - közben megfelelő szavak után kutatva, hogy megfogalmazhassa, mit is gondol, mit is érez. Jordán Tamás meséli előbb a saját történetét, aztán - ki tudja, mikor vált át - egyszer csak a Kosztolányi-verset halljuk, szépséges, indázó, nyugatos hömpölygésben (Hajnali részegség). Pont ezekre a szavakra van szükségünk: "(...) Én nem tudom, mi történt vélem akkor, de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem, s felém hajolt az, amit eltemettem rég, a gyerekkor. (...)" A Kosztolányi-varázslatot váratlanul Kádár-vicc oldja fel.
És nemsokára eljön az az idő, amikor egynémely személyes Jordán-sztori versváltozatát is megismerhetjük: Parti Nagy Lajos a szerző. Vagyis a csoda oda-vissza működik: versbe be, versből ki.
Címkék: Jordán Tamás, weöres sándor színház, igazgató, Stand Up
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.