Belső utakon a Cafe Frei pódiumán
Tündi csodálatos élete
A szituáció mindig ugyanaz - a szombathelyi Weöres Sándor Színház két színésze beszélget egymással -, és mégis minden SzínházSzerda-délután nagyon más a Cafe Frei pódiumán. Legutóbb Németh Judit kérdezte Unger Tündét. Belső utakon jártunk, sok zenével, telt ház előtt.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Ő a legtitkosabb ember a társulatban, a társulat fiataljai közül, mondja Németh Judit, aki előtt ezen a délutánon egyszer csak az is világossá válik, hogy miért figyelt föl Tündire, miért találták meg olyan gyorsan a közös hangot - azon túl, hogy mindkettejüknek sok köze van a zenéhez. Hát azért, mert Tündit mindig foglalkoztatja valami, mindig éhes a tanulásra, az új információkra: Meg tudok őrülni, ha pang a napon.
|
De nem pang. Tündi ott csellózik a színházi zenekarban Judit önálló estjén - és ezt a délutánt ő maga is a zenére fűzte fel. És máris itt van a nagy kérdés: zene vagy színészet. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a megfelelő kötőszó az és. Egyébként nyolcéves kora óta csellózik, ráadásul azt mondja, a muzsikáláshoz nincs is szüksége feltétlenül színpadra. A lelkének van mindenképpen igénye arra a harmóniára, amely a cselló és a csellista kapcsolatából megszületik. A formájában is az emberi test vonalát követő csellóról úgy beszél, mintha társ, élőlény volna - és nyilván az is: Nagy szerencse ez a hangszer.
Tündi Nagykárolyban született, és bár nem sok időt töltött ott (a családja 1989-ben jött át Magyarországra). Szabó Tiborral szokták megemlegetni a nagykárolyi platánokat - talán innen van, hogy a Pelikán-parkos, platánfás Szombathelyen Tündi is sokkal hamarabb otthon érezte magát, mint mondjuk Budapesten. (Pedig nem is olyan régen még azt se tudta, hol van Szombathely.)
Persze a fővároshoz is fontos történetek, események, emlékek kötik: a Szent István-konzervatórium (cselló-hangtechnika szakon), a Magyar Rádió hangtechnikus-tanfolyama (ahol harmincvalahány fiúval végzett, nem is akárhogyan), az Odüsszeia-zene a Thália Színházban, hangtechnikusi munka Egerben.
A szombathelyi történet úgy kezdődött, hogy az édesapja docensi állásajánlatot kapott a NymE-Savaria Egyetemi Központ fizika tanszékén. Ő látta meg azt a felhívást is, miszerint Jordán Tamás osztályt indít, pótfelvelvételit hirdet a SEK színházművészeti tanszékén. Tünde akkoriban - egészen pontosan abban a pillanatban is, amikor édesapjától megérkezett az sms - rendületlenül portozta Törőcsik Marit Aase szerepében Ibsen egri Peer Gynt-jében, úgyhogy mindjárt vele is megosztotta a szombathelyi üzenetet. Törőcsik Mari csak annyit mondott, hogy ahova a Jordán megy, maga is menjen. Így esett - közben persze kellett a sikeres felvételi -, hogy Tündi nemcsak a Savaria Egyetemi Központ színész II.-képzésén vett részt, hanem részese volt a Weöres Sándor Színház megalapításának is.
A Cafe Frei pódiumán pedig már a társulat tagjaként foglalhat helyet.
Amikor pedig megszólal Nat King Cole, a kolléga és legjobb barát, Szabó Róbert Endre is bekapcsolódik a beszélgetésbe. A dal azt a mozgásszínházi bemutatót idézi, amelyet - Elcserélt legyező címmel, Blaskó Bori rendezésében - a POSZT-on mutattak be a szombathelyi (akkor még) színésznövendékek: Unger Tünde - és hét fiú. Nagyon nagy volt a siker. Úgyhogy ma már az is derűs emlék, hogy a szigoráról híres mozgástanár, Gyöngyösi Tamás minden egyes órán azzal fogadta Tündit, hogy légy szíves, fogyjál le; mígnem aztán eljutott oda, hogy kezdem megszeretni ezt a duci kislányt, olyan, mint egy Rubens-festmény.
Rubens vagy nem: Tündi mostanában szebb, mint valaha. Mintha belülről világítana. A magánéletéről annyit mond, hogy van - és nem cserélné el senkivel. Ráadásul nemrégiben az egész családja Szombathelyre, pontosabban Náraiba költözött. (Apa, nem nyírtam le a füvet.)
Tündi búcsúzóul az Amelie csodálatos élete című filmből azt a zenét kéri, aminek előterében a főszereplő összetalálkozik azzal, akivel aztán az egész életét leéli.
Legyél nagyon boldog!
Unger Tünde és Szabó Róbert Endre működteti (nagyon jól) a WS Színházban a Varázskendő - Egérbolygó című Devecsery László-előadást. Interaktív gyerekszínház a stúdiószínpadon, intenzív jelenléttel: Én vagyok Tündi, Robi meg Robi. Ez a veleje - és ez a neheze ennek az előadásnak. Unger Tündit legközelebb a Hetvenhét című meseelőadásban, aztán a Chicagóban láthatjuk. És Németh Judittal kívánjuk: Legyél nagyon boldog.
Címkék: weöres sándor színház, Café Frei, unger tünde
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.