Egy lakli ősember a vörös szőnyegen
Szerintem nagyon jó - Horváth Ákos a Pál Adrienn Cannes-i premierjéről
Az esős-szeles májusi őszből érkezett a Cannes-i napsütésbe Horváth Ákos, a szombathelyi Weöres Sándor Színház színésze. Azt mondja, a vörös szőnyeg-élmény semmi máshoz nem hasonlítható.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Azért indult el mindjárt A Herner Ferike faterja bemutatója után ...jött érte egy nagy, fekete autó... , hogy idejében odaérjen a Pál Adrienn című Kocsis Ágnes-mozi világpremierjére. Akkor persze még nem tudhattuk, hogy az Un Certain Regard-mezőnyben induló versenyfilm elnyeri a kritikusok Fripresci-díját. Pedig elnyerte. Ákos azóta is fogadja a gratulációkat: a WS Színház évadzáró társulati ülésén például valósággal a tenyerükön hordozták a kollégái. Azért egy Cannes-i fellépés nem akármi.
Akkor játsszuk újra: az autó elindul Szombathelyről, és szűk tíz órán belül, úgy reggel nyolc körül egy ragyogó vasárnapon megérkezik a francia kisvárosba, amely teljesen felbolydul a filmfesztivál idejére. Sok idő nincs: gyors zuhany, szmoking föl olyan voltam Cannes-ban, mint egy lakli ősember , és már be is indul a gépezet.
Gyülekező a fesztiválpalota teraszán finom italok társaságában, aztán irány a vörös szőnyeg: Némi téblábolás után felvonultunk, körülöttünk mindenütt fotósok. Cannes-ban az a szokás, hogy vetítés előtt mutatják be az alkotókat, akkor van meghajlás. Az történt, hogy névorsolvasás közben a moderátor átugrotta a nevemet. Szigorú a protokoll, Kocsis Ági mégis szót kért, úgyhogy végül aztán én mentem ki utoljára meghajolni.
Ákos azt a újságírót játssza a filmben, akihez az élete elől mértéktelen zabálásba menekülő ápolónő gyerekkori emlékeinek felgöngyölítése, újrajátszása közben jut el. Bár az utószinkron alkalmával természetesen látott részleteket, ő maga is ott, Cannes-ban nézhette meg először egyvégtében a Pál Adriennt: Szerintem nagyon jó persze hazabeszélek.
Érdes, keserű, humora van. Elgondolkodtat. Egyéni a képi világa Fillenz Ádám munkája. Az ápolónő szerepére Gábor Éva a lehető legszerencsésebb választás volt egyébként is nagyon megkedveltem, jó fej , de színészbarátaim-kollégáim valamennyien jól játszanak. Érdemes megnézni, remélem, mihamarabb eljut a közönség elé. Bár az ilyen és ehhez hasonló filmek nem nyárra valók, úgyhogy szerintem ősznél előbb semmiképp nem kerül a mozikba. Hogy okozott-e meglepetést? Talán az lepett meg, hogy van humora: furcsa, kesernyés humor jellemzi a Pál Adriennt.
|
A filmet áradó szeretet és lelkesedés fogadta Cannes-ban: Megismertek minket, vadidegenen emberekkel fényképezkedtünk az utcán. Egészen speciális hangulata van a filmfesztiválnak: jókedv, napfény, autó- és yacht-csodák, hullámzó tömeg. Az éjszakai Cannes meg egészen futurisztikus látvány: éjfélkor mindenütt szmokingok és nagyestélyik.
A premier napján délután egy kis koccintásra várták a stábot a filmfesztivál magyar pavilonjában, másnap este pedig magyar partit rendeztek a rendkívül elegáns Majestic Hotelben, közben ráadásul az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont)-mezőny is vacsorával ünnepelt. És mert két helyen egyszerre mégse lehet az ember, egyikbe is, másikba is igyekeztek belekóstolni: Mundruczóékkal, akik akkor érkeztek, egy hellóra futotta.
Aztán harmadnap, reggel hatkor indulás vissza, Szombathelyre: Ákos este már A Herner Ferike faterjában lépett színpadra.
Hogy olyan volt-e Cannes, amilyennek elképzelte? Azt mondja, sosem foglalkozik ilyesmivel: Hagyom, hogy olyan legyen, amilyen. Ha egyetlen momentumot kellene kiemelnie, akkor magát a vörös szőnyeget mondaná: Furcsa, semmihez nem hasonlítható érzés alanyi jogon a filmvilági forgatag természetes részeként végigvonulni azon a szőnyegen. Visszavonhatatlan élmény. Bár pont azon gondolkodtam: ha én rendezném meg a filmfesztivált, lehet, hogy zöldre cserélném. (Azért egy kópémosolyt hozzáképzelhetünk ehhez a kijelentéshez.)
Címkék: weöres sándor színház, Cannes, Horváth Ákos, Pál Adrienn, Kocsis Ágnes
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.